Az eredményességet szem előtt tartva, Tamás célul tűzte ki, hogy az eredményeket nagyobb sikerrel, gyorsabban és hatékonyabban szándékszik elérni, így hát ehhez valamilyen alkalmatos eszközt keresett. Tamás alkalmasnak vélte a vizet.
Többszöri vizsgálatok azt bizonyították, hogy valóban sikerült "palackba zárnia" az energiákat.
Az energia - mint az említésre került az aurával kapcsolatosan is -, olyannyira finomszerkezetű, hogy sok esetben számunkra már érzékelhetetlen. Ezt az okozza, hogy molekuláris méretekben mozog az a rezonancia, amelyet többszörösen egymás mellé szorítva energiának hívhatunk. Így egy vízatomban több kisebb rezonáló molekula elfér, ezáltal berezgetik az adott vízatomot. A molekulák kapcsolódásuk révén "átrezgetik" egymást, mintegy lemásolva a másikról a dominánsabb rezonanciát, energetikai szerkezetet. Az energia hatására, sok esetben érezhetően megváltozik a víz viszkozitása is. Mindez időben maximum két-három percet igényel, s a palackban - az energiától függően - négy, hat, avagy tíz nap, de akár két hétig is megmaradhat az energia, ami a víz elfogyásával egyetemben eltűnik.
Minden esetben Tamás jelzi a víz hatóidejét és fogyasztási ütemét, amellyel már inkább hadilábon állhatnak az emberek, ugyanis másfél liternyi szénsavmentes vizet kell naponta minimum elfogyasztani, a kívánt gyógyulási ütem eléréséhez!
Logikusan, a végletekigmenően nem képes az energetizált víz felgyorsítani a folyamatot és túlzott fogyasztása esetén olyan más egyéb folyamatokat indíthat meg az aurában az eképpen okozott energiatöbblet, ami messzemenőkig meghatározza az ember kedélyállapotát!