Mit árul el az auránk? – Riport beszélgetés a VNTV műsorában (II. rész)
Horányi Ágnes- Á
Király Tamás- T
Á– Igen, igen ezt szerettem volna kérdezni, hogy a kitettséget említetted. Hol van ma az intimitás? tehát hol van ma az embernek az a bizonyos személyisége, ahol én lehetek, ahol nem követik minden pillanatban hova megyek, merre járok mire költök stb. és jössz te, aki még az aurámat is látja adott esetben. Hogy hogyan tud mégis az aura látás egyfajta intimitást adni, az én igazi, valódi személyiségem kibontakozását segíteni?
T– Ez azért kettős dolog, mert nyilván ez egy etikai kérdést vet fel, hogy a másik, aki ebben közreműködik és látja, az mit enged meg. Az intimitás a mai világban szerintem gyakorlatilag megteremthetetlen, egyszerűen elérhetetlen. Nyilván lehet, egy bezárt fürdőszoba mögött van intimitás, de amikor arról beszélünk, hogy az illetőt már a saját TV-je lehallgatja, saját telefonja egy telefonhívás után olyan hirdetéseket jelentet meg, amiről épp most beszéltem csak és már ott van előttem. Tehát nem gondolom, hogy ez kivitelezhető.
Én abban hiszek, hogy az intimitás az egy teljesen más síkon, az eddigiekhez ismert helyes síkon kell, hogy megteremtődjön. Én hiszem azt, hogy az eddigiekben teljesen rossz berögzülések alapján gondoltuk és véltük azt, hogy az intimitást kívül kell megélni, én abban hiszek, hogy ez egy belső dolog és ebben az aura látó és az aura úgy tud segíteni, hogy visszavezet abba az irányba ahonnét egyébként kifelé húz a társadalom. Mert valójában ha az intimitást kezdjük félteni, akkor ez a picit Hollywoodi sztárallűr érzés ami bennem megszólal, hogy miért akarja az illető az intimitását megfogalmazni kívül, miért akarja a küldő világát intim szférának nevezni, amikor nem az. Gyakorlatilag egyszerű módszerekkel a belső világot kell építeni, mert a külső világnak a körülményességeit pontosan az adja, hogy értékelés alá vonják. Meghatározza a szomszéd, hogy te épp milyen viseletben vagy meghatározza a baráti kör, hogy te miért olyan párral építetted fel az életedet. Tehát kvázi megítéléseknek a takarásában fog mozogni a személyiség, ilyen formában sosem bontakozik ki.
Á– Ugye most nagyon sokan elindultak már az önmegismerés útján és mindegy milyen okból van egy kényszerítő ereje is most a külvilágnak erre vonatkozóan. Akik már valamilyen szinten békésebb nyugalmasabb életre vágynak vagy szeretnének egyfajta intimitásban maradni önmagukkal a hétköznapokban is a munkahelyükön, a boltokban, a járműveken stb. olyan mintha egyfajta ilyen világ-iszony és ember-iszony, ember undor alakulna ki valószínűleg az útnak egy bizonyos szakaszában. Itt ugye az aura az, amelyik már előbb érzékeli, ahogy az ember az érzékszervi érzékelésével. Én tőled azt szeretném kérdezni, hogy mi ez a képesség? Mikor jöttél erre rá? Hogy te valamit látsz, vagy te valamit máshogy látsz? Ez tanulható-e, szerezhető-e ez a képesség, ehhez beavatás kell…? Veled mi történt, amikor rájöttél, hogy te valami olyat látsz, amit nem mindenki feltétlenül?
T– Azért mosolyogtam el ezen, mert sokan megkérdezik és bárhányszor végig kell mondanom a történetet, előttem elevenen élnek azok a képek, amik így összekötik, bár nyilván folyamatos emlékem nincsen róla. Óvodában derült ki ez az egész, hogy valami nem kerek az én látásommal az érzékelésemmel. Ez egy teljesen ártatlan anyák-napi rendezvény volt, ahol ugye anyukát le kellett rajzolni és az anyuka arca ki volt ragasztgatva a teremnek az oldalsó falára, anyukák beültek és a gyerekek énekeltünk. Én amikor készítettem ezt a rajzot, anyu arca köré rajzoltam egy színes buborékot. na akkor ismételjük, hozta az óvónő a következő lapot, akkor megint egy másik színű buborék… Akkor már volt ott egy gyanú, hogy vagy szemészeti panasz, vagy más terjedelmű probléma áll be, de valami biztos a látással összefüggésbe hozható ügyről van szó. Én onnantól számítva is teljesen gyanútlanul éltem ezzel a színvilággal, mert nekem ez egy meggyőződés volt, hogy ez ott van körülöttünk, mint bármilyen más tárgy. Én erről azért beszéltem anyunak, beszéltem apámnak, tehát hogy mindig volt egy szóban tartása ennek, mindig szófordulatok voltak ezek, hogy most akkor milyen színű a buborékom, tehát egyébként végtelenül cuki a sztori. Akkor ez az egész elhúzódott, amíg általános iskolában a padtárs mellett valahogy egy évközi időszakban nem hozódott ez szóba és rájöttem, hogy nem érti, hogy miről beszélek.
Nagyjából visszagondolva én addigra váltam kifejezővé, addigra tudtam úgy szavakat alkotni, hogy mit érzek, mit látok, hogy az a másik számára csatornázható legyen. És amikor nézett rám kerek szemekkel, hogy én mikor beszélek én akkor úgy visszahúztam fülem-farkam és nem beszéltem erről. Kezdtem meggyőződni róla, hogy meghülyültem egészen addig a pontig… Nyilván az ember hallott egy csomó dolgot, mert azért itt ez időtájt, sok ezotériával meg egyébbel foglalkozó könyv jelent meg, de azért nem volt ez annyira populáris még és elfogadott, hogy az ember ezzel lát, sőt voltak emiatt kiközösített pontok általános iskolában.
És akkor gyakorlatilag arra úgy jöttem rá hogy ez az aura lehet, hogy ennek az egészséggel egybehozható viszonya van ezeknek a színeknek, hogy például egy előttem álló személynek a fejfájáskori színállapota az módosult az egészségeshez képest. És én teljesen autodidakta jelleggel látva azt, hogy hol van a területi zavar a szervezetben. Én ezen a fronton próbáltam valamit tenni és az első ilyen próbálkozásnál csak fölé tettem a kezem, megváltozott a szín, én megijedtem, hogy eltűnt az az aura színkép, ami ott volt.
Utána jöttem rá, hogy akkor ez lehet, hogy kezelhető és amikor az első ilyen próbálkozások megtörténtek, nyilván ez családon belül, akkor ennek család-baráti körben ment híre, aztán jöttek az ő barátaik és az egész történet végére ami tulajdonképpen berobbantotta a tevékenységemet, az az volt, hogy egy ilyen családi baráti ismerősnek volt egy petefészeki panasza aki utána értesítette a médiát és a média értesítésétől számítva gyakorlatilag minden egyes nap 10 órát dolgozok a betegekkel az emberekkel akik hozzám fordulnak.
Ezt az elején én ugye iskola mellett szakközép mellett csináltam, ½ 2 kor- 2-kor letettem a suliban valamit és fél háromra már jöttek hozzám és dolgoztam este nyolcig fél kilencig, mikor, hogyan. A tapasztalatomat gyakorlatban ebből szereztem, hogy láttam az eseteket is ismétlődő jelleggel. Nem mondom, az elején voltak azért vegyes eredmények, mert nyilván mindent meg kell ismerni és mindennel kapcsolatba kell jönni, de el lehetett, el tudtam jutni abba a fázisba, amiben jelen pillanatban tartok, hogy itt az egészségügyi állapotok vonatkozásában nyilván lehet segítséget nyújtani, de ez nem lehet megoldás, már a mai kor panaszaira és problémáira.
Én nagyon hiszek abban, hogy egy paradigma váltás biztosan történt és történnie kell a továbbiakban is és le kell, hogy folyjék minden téren egy erre kihatással levő változás, ami van az így nem mehet tovább. Ebből kifolyólag gondolom, hogy nem a betegségekre vonatkozó hatást kell gyakorolni az aurában, hanem ez a befelé vezetése az illetőnek a saját irányába a saját lelkét, a hangját meghallani.
Á– Mennyire irányadó neked az aura? Szereted-e ezt a képességedet? Milyen Király Tamás szemén keresztül a világ, az emberek? És van-e olyan, hogy jól tudod használni, hogyha látod mondjuk az aurát vagy volt olyan amikor kifejezetten zavaró volt az amire rájöttél ezzel kapcsolatosan, vagy mennyire veszed alapul az aurát, mennyire fontosabb, mint amit megpróbál az ember miden erejével produkálni neked?
T– 100%-ig. Nekem az aura látás annyira az életem része, hogy nekem arra kell figyelnem, hogyha nem szeretném látni és nem arra, hogy érzékeljem. Nekem ezt azért volt nehéz elfogadni, mert ez amennyire egy segítség lehet és egy kiegészítés az életünk számára, ugyanekkora mértékben, ha nem is a szó szoros értelmében, de egy átok. Hogyha egy párkapcsolatot veszünk alapul, azért amikor a másiknak nyilván valami olyan, ami számunkra nem kedvező, vagy adott esetben se szó se semmi nem utal rá, de te tisztában vagy azzal, hogy valami teljesen más energiát érzékelsz az illetőn. Nyilván erre a nők a sok érzékük által erre képesek, és nem tudom valami dolgozik bennetek, amivel ezt ti is megtudjátok tenni, de én ezt látom.
Amikor elmész egy szórakozóhelyre és a fiatalokon azt látod, hogy az már nem arról szól, a szórakozásról és a bulizásról és a nem tudom, hanem látod a bedrogozott fiatalt és nyilván a fizikumán is látod, de amikor látod ennek a lecsengését és az aurájának ezt az olajsárgás nagyon nehéz fakó örvénylését, ami egy teljesen egészségtelen stádium egy aura kapcsán, vagy adott esetben látsz egy olyan egészségügyi panaszt, amit egy vadidegennel, hogyan közölj az utcán?! Ez a panaszod, az a panaszod, de nem szabad. Az elején egyébként próbáltam és nagyon sok problémám is adódott. Ilyen értelemben ezzel együtt élni nagyon nehéz főleg úgy, hogy ugye ez az életed része és hogyha gyakorlatilag te ezzel kilépsz a kezelőszobából, akkor ott a te munkád nem érhet véget. Onnantól számítva is ugyanúgy zajlik. Valójában, ha úgy tetszik ez egy egyetemleges jelenség, amivel más lehetőséged nincsen, mint hogy együtt élni és valójában így az én szememmel a világot látva és sokkal tökéletesebbnek hittem gyerekként, mint amilyen most. Ahogyan zajlanak az évek és ahogyan az emberek és a személyiségek torzulnak, különböző social média és egyéb felületek által, gyakorlatilag egyre inkább látom beigazolódni azt, hogy erre szükség van az ilyen emberekre, akik tudnak ilyet adni.
Á– Attól, hogy ismered és látod az aurát, a te aurád az milyen? Tehát, hogy tud-e hatni tudatosan mivel ezzel foglalkozol és lehet, hogy egy pillanatra találkozol valakivel és meglátsz valami olyat már maga az ennek a felismerődéstől, észleléstől adott esetben, hogy felismered gondolsz rá energiát váltasz ki, lehet, hogy már ezzel is gyakorlatilag, ha akarod, ha nem ezzel a látással egyenlíted ki és egy kicsit egyengeted a világot? Vagy ez nem lehetséges?
T– Nagyon sokan mondanak ilyesmit vagy állítanak ilyet. Nekem tudatos élményem erről nincs. Nem tudok hitelesen válaszolni erre. Ha ez így van akkor ismételten beigazolódik, hogy a munkám nem ér véget.
Á– Milyen hatással vagy te az emberekre? Nagyon nehéz eset vagy emiatt, hogy igazából nehéz becsapni, átverni a maguk tudattalan működésein keresztül, nehéz veled? Vagy amúgy úgy jó veled és szeretik az emberek, jól esik esetleg nekik az a tudat, hogy valaki előtt nem kell játszani és mintha rajtad lenne az a szemüveg, amit a gyerekek mindig elképzelnek, hogy ruha nélkül látunk mindenkit, ez a röntgen szemüveg. Nyilván ez egy érzékszerveken túli érzékelés az, ami neked van és adott esetben ezt az emberek nagyon vágyják, tehát, hogy nagyon szeretnének ilyen dolgokat megtudni az emberek magukról.
T– Ez mindig attól függ, akivel ez a jelenség nyilván megtörténik. Nagyon sok olyan szituáció volt, amikor az igazat akarja hallani, mondjam el ne köntörfalazzak. Megtudja, elmondom és nem hiszi el. Elmegy egy önigazolásért máshová, ott ugyanezt elmondják, majd több körösen hallja vissza az illető, hogy ezek a források a hibásai annak, hogy őt kategorizálják. Az igazsággal való viszonya az illetőnek, ami, ha én egy információt megosztok valakivel, az az ő szíve dolga, hogy mit kezd vele, elfogadja-e, avagy sem. De, amikor azonnali tagadásba áll vele, akkor nyilvánvalóan elég nehéz ezzel az egésszel azonosulnia.
Egyébként én azt gondolom, amit én tapasztalok, üzletileg nagyon nehéz, mert én az alap személyiségjegyem, oroszlánként én nagyon-nagyon hamar tudok ugrani abban az esetben, hogyha valami igazságtalan, vagy olyan etikátlan lépés történik, ami valakinek a kárát okozza. Az aurával, az aura látásával, az aura látásnak a segítségével nagyon sok esetben hamarább kiderül az, ha valaki egy ilyen aránytalanságba akar lépést elkövetni. A legtöbb esetben ezért nem jön létre. Sok dologtól óvott ez már meg, például párkapcsolat tekintetében ez egy elég nehéz, eléggé cinkes kérdés, mert én ugye hiszek abban, hogy fair play az, aminek irányadónak kell lennie. Tehát ha én bennem nem jelenik meg az a fajta bizalom, hogy én nem nézem meg a lányt és megpróbálok emberi filterrel közeledni, akkor az elbukta az az egész.
Á– Hogyan reagál a Király Tamás az aurában látottakra, tehát diszkrét, toleráns vagy ahogy az előbb mondtad az üzletben nem annyira, de mondjuk egy magánéletben ott meg tudod érteni azt, hogy mi megy a másik keresztül, ez egyfajta önmagához való vezetés lehet egy veled való kapcsolat.
T– Valójában igen, az szokott általában az elvérzés tárgya lenni, hogy amikor azt látom, hogy valakinek ez a szerep ez jólesik, hogy ő abban van. Amikor látom azt, hogy szenvedteti magát direkt. Most ez akár egy privát, baráti eset is, amikor számára előnytelen szituációból nem akar kilépni, pedig minden képessége és kompetenciája megvan ahhoz a bizonyos számára nem is egészséges, amiben van, tehát millió visszajelzés visszaigazolta, hogy nem ez lenne az iránya, megváltoztatni nem akarja, ha erre jelzéseket tesz az illető. Itt azért ez el szokott vérezni általában. Én egyébként nagyon pozitívan próbálok megközelíteni mindenkit és mindig hiszem azt, hogy az általa érzékeltnél több és jobb is van benne, de ugye az aura szabta határon belül reálisan hiszek ebben, tehát olyan túlzottan nagy dolgot nem képzelek senki mögé, annál többet biztosan nem, mint amennyit én hiszem, hogy ki lehetne belőle, egy az aurával kapcsolatosan kidolgozott akár fejlesztési módszerrel hozni.
II. RÉSZ VÉGE
A teljes videóriport a következő címen tekinthető meg:
