Párkapcsolat vagy társfüggőség?
Múlnak azok a fránya évek, és valljuk be, a rózsaszín köd elillan – nincs tényleges sírig tartó szerelem? Egy párkapcsolatot folyamatos próbatételek elé állít a sors. Szülői intrikák, apró kritikai megjegyzések, gyermekek születése, anyagi gondok, családi életstratégia kontra karriertervek összehangolása, lakhatási gondok, ciklikusan ismétlődő krízisek…
A felmerülő problémák ellenére egy józan értékrendű ember párban kívánja leélni az életét, amire több magyarázat is van, például az embernek nem kell tartania a magánytól. Kiváló esetben a párkapcsolati felek kiegészítik egymást, így minden életperiódusban megkettőződnek az érzések. Együtt örülnek, a bajban kitartóan váltják egymást – ez egyféle szerepjáték.
Azonban nem mindenkiben van jelen a párkapcsolathoz szükséges magatartás, és a legtöbb – párkapcsolatból származó – tulajdonságot az emberek egy bizonyos része ma már egyszerűen képtelen elviselni. Volt idő, amikor a törvény nem adott lehetőséget a házasság felbontására, hiszen akkor fel sem merült az összeillőséget érintő kérdéskör. Akkoriban talán inkább az emberek szerelme és boldogsága helyett az volt a cél, hogy a „vagyon a vagyonnal” házasodjon, s a gazdasági érdek egyszerűen eltüntette az emberekből a boldogság iránti vágyat.
Később mód nyílt a válásra, abban az esetben, ha két személy nem élt kiegyensúlyozott modell szerint párkapcsolatot, és nem tudták egymást boldoggá tenni. Ez esetben vélhetően ingerszegény környezetben éltek a párok, ami később a válás folyamatához vezetett. Manapság viszont, megannyi stresszel kell megküzdenie az egyszerű embernek, ez által az emberek nagy részének kimondottan hiányzik egy tartós, sikeres és szerelmi boldogságot hozó kapcsolat.
A párkapcsolat mechanizmusát elemezve meg kell értenünk, hogy az aurában létrejövő elektromágneses hullámok közötti kapcsolódás fizikális kivetülésében különböző függőségi viszonyok megjelenését indítványozza. Az aura megadott régiójában a párkapcsolat megadott vonásai az érintett személy auratikus lényével összekapcsolódva diagnosztizálhatók. Ami annyit tesz, hogy a párkapcsolati életbe, a kapcsolat folyamatába, az adott személyen keresztül lehet betekintést nyerni. Tehát a párkapcsolati tanácsadás, csak és kizárólag mindkét érintett személy jelenlétében lehetséges. Csupán csak azért is, mert amennyiben nem illik össze a két aura, azok egymásra „allergizálnak” – eltávolodást mutatnak, rendszerüket elzárják a másik személy aurájától, és a kapcsolat tényleges teljességében sosem alakul ki.
Azonban a kapcsolat, amennyiben ténylegesen létrejön, az aurák között rendkívül érdekes – többek között az összeillőséget és a párkapcsolat jövőjét mutató – finomenergetikai kötés alakul. A főbb belső elválasztású mirigyeinknél található energiaközpontok (csakra) egyféle csatlakozást elősegítő egységként említhetők meg, amelyekből hullám természetű impulzusok irányulnak a kapcsolat másik alanyának energiaközpontjaihoz.
Az energetikai kötés kialakulását követően olyan egybehangoltsági viszonyok jönnek létre, amelyek hatására mód nyílik a másik gondolatait, érzéseit azonosítani magunkban, továbbá ez az egybehangolási folyamat egy kifejlődött állapotában elősegíti az emberekben azt a képességet, hogy különösebb ráhangolódás nélkül képesek legyenek a másik személlyel történő események beazonosítására is. Ezek többségükben megérzések: a telefonhoz nyúl az ember, mert megmagyarázhatatlanul tudja, hogy párja keresni fogja, vagy épp indít egy telefonhívást, mert érzése szerint a másik féllel valami nincs rendben. Ez a jelenség egy ideál, egy olyan kapcsolati mechanizmus, amely ápolja a kapcsolatban jelen levő személyek jellemét, lelkületét, emberi oldalát és nem utolsósorban érzéseit azáltal, hogy mértéktelenül beleivódik a párkapcsolati felek tudatába a párkapcsolat jelensége.
Azonban túl is lendülhet az aura, vagy a túlzottan sok félbeszakított kapcsolat révén, vagy egy nagyobb érzelmi krízispont esetén. A párkapcsolati folyamatok kialakulása során kötések alakulnak ki a gerinc vezetésében olyan energiaközpontok táján, amelyek hatással bírnak az aura összes folyamatára, beleértve a gondolkodásmódot, az életfelfogást, az érzelmi biztonságot stb.
A kapcsolat felszámolásakor létrejövő szakítások kimutatható lelki deficiteket produkálnak. Mindazonáltal, ha egy női aurában az érzékiség dominál, a férfi aurában a maszkulin energiák mutatnak túlsúlyt, ellentétpárok születnek, amelyek kiegészítik egymást, s egymásba épülnek a párkapcsolati stádiumok előre haladtával. Eltelnek az évek, és ezek a kötések egyre szilárdabbá válnak, ekkor érezzük a kapcsolatot stabilnak. Azonban a kialakult kötelék egyszerűen képes összeomlani, mi több, magával együtt kiragad az érintett felekből egy darabot. Egy éveken keresztül működőképes kapcsolati struktúra romokba dől, ami megrázza az embert, a létező összes kivetülésében.
A másik elveszítése egyféle gyászreakcióként jellemezhető az aurában. Az adott személy energiáinak hiányára válaszreakcióként szorongás (egy nem feltétlenül beazonosítható félelem) jelentkezik. Ez a szorongások csoportjába sorolt társfüggőség, a kodependencia. Főbb jellemzői képesek megtéveszteni az egyént, hiszen az alany azt hiszi, hogy párkapcsolatot működtet, közben nincs szó többről, mint a másikhoz való ragaszkodásról, a gondoskodásra való igényről, a magánytól és az egyedülléttől való félelemről. Ez egy érzelmi állapot, amely a pszichológia szerint feltételez egy lelki kielégületlenséget. Ebben a kívánságait jogosnak ítéli az ember, azonban nem képes egy kicsit is eltávolodni a másik személytől. Így alakul ki az a fojtogató párkapcsolati légkör, amelynek előbb vagy utóbb szemmel látható áldozatává válik mindkét fél. Azonban ezen a ponton hiábavaló a felismerés, mert érzelmileg, emberileg, gondolatilag már rá is ment mindkét fél az egykor virágzó kapcsolatra.
