Szorongás korszakában élünk
Megfigyelhető, hogy elménk nyughatatlan változásokat kíván, ezért a monotonitásnak, a csendnek, az ingermentes életformának csupán kevés ember életében van helye. Sokan az otthoni takarításkor, főzéskor, autóvezetéskor még társaság esetén is zenét hallgatnak – ezzel keltve az elme számára egy a háttérben folyamatosan változó alapközérzeti forrást.
Meglehet, hogy ezekben az esetekben a zene, semmilyen jelentősebb figyelemelterelő erővel nem bír, azonban mégis sokan úgy érzik, hogy „muszáj valaminek a háttérben zörögni”, máskülönben a csend egy bizonyos ponton túl kezelhetetlenné válik.
Eltereléseket tesznek az emberek, ami egész pontosan véleményem szerint már-már egyféle az elmébe rögzült diszfunkcionális ösztön – sokan ezért képtelenek leküzdeni.
Számos egyéb jelenség erről a pontról, az elmébe rögzült ingerfüggőség hatásáról eredeztethető: függőségek, mint a drogok – olyan tényező, amely biztonságosnak érzékelteti a világot, avagy pszichológiai alapon, méghozzá a kodependencia jelensége, ahol a társ szimbolizálja a stabilitást (a „kodependens személy” a világról, a saját személyéről az összes figyelmét a kiszemelt másik félre irányítja, ezért nyugtató a kapcsolat létének tudata).
[Megjegyzés: Könnyen megtévesztő a kodependencia, hisz az érzelmi függőség olyan ismétlődő mintákat, élettörténeti háttérvilágot, egyéb tényezők egybevágóságát mutatja, amiről szakember is csupán több ülés után képes megállapítani a jelenség létezőségét. Sokan csupán egymás után létrejövő konfliktusokkal terhelt kapcsolatnak tekintik a hasonlót, azonban nem árt megvizsgálni ilyen esetben, hogy épp milyen kapcsolatban is tartózkodunk.]
Kényszerbetegségek hordozása is megemlíthető, ahol az elme azt a hamis képet kelti, hogy az illető számára a boldog kielégülés forrása megérinteni egy tárgyat, ismételni mozdulatokat, melyek elvégzése valódi örömérzetet okoz – ezt a tengeren túlon rendkívül nívós szakmai körülmények között, meglehetősen képzett szakemberek, szigorú megfigyelésekkel támasztották alá.
Úgy vélik, a kényszerbetegek nagy részénél a kényszeres cselekvés az elme részéről a feszültség kikommunikálásában segít a testnek. Egészen pontosan, a sok formában felhalmozódó, elhallgatott, lenyelt, belsőleg kihordott feszültség, kémiailag is tapasztalt szervezeti változásokat indít el az esetek túlnyomó többségében – ezek megelőzése végett produkál kényszerességet a test (többlet energiát vezet el a cselekvésre).
Ilyen módon kialakuló kémiai változás látványos példájának említeném a kortizol hormonszint változását, amely a zsíranyagcsere, az emésztés, egyes immunfunkciók, a vércukorszint, az éhségérzet, a koncentrációkészség, a bőr, haj és a köröm növekedése. Ezeknek a ciklusát a szervezetben, a ritmikusan változó kortizol érték szabályozza.
Folytatás a következő részben…
