Gyakorlat a stressz kezelésére
Az emberi elme játékát, fordulatait úgy vélem senki számára sem szükséges bemutatnom. Azt azonban szükségesnek tartom megfogalmazni, hogy milyen eszközt tartok a legalkalmasabbnak elménk megerősítésére, ez pedig nem más, mint: a relaxáció.
A meditációról, mint egyféle relaxációs technikáról sok csatornán adtam már írást közre, mindegyik kivétel nélkül a meditáció mellett szóló, azonban korábbi írásokban egyszer sem osztottam meg az általam tapasztalt, és hatékonynak vélt relaxációs technikát.
Én magam önmagában a meditáció módszerében nem hiszek, mint egyféle auditorálisan vezetett technika, hiszem, hogy pusztán az elme figyelmét köti le ami csupán átmeneti, azonban ténylegesen akkumulálni a pszichét nem képes. Ez főként önszuggesztió, nem több.
Azonban érdekes megfigyelni, hogy bármely meditációs folyamat, behunyt szemekkel kezdődik (zárd ki a külvilágot, figyelj belsődre), holott az ember legtöbb pszichés nyűge épp onnét, a külvilágtól való. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben tekinthető a probléma elől történő menekülésnek a befelé orientálódás egy olyan időszakban, amikor körülöttünk puskaporos hangulat van, mi pedig stresszben vagyunk – megjegyzem a stressz, az tekinthető a szervezetünk egészséges reakciójának, az adott körülmények mihamarabbi megszüntetéséhez képzett többlet energiának.
A meditáció nem lehet teljes megoldás. A stressznek számos testen azonosítható jele van, például a légzés szaporasága mellett, kitáguló pupillák, kiszáradó száj, jócskán emelt pulzusszám, kiélezett szimpatikus idegrendszer – ennek hatására emelkedő vérnyomás, feszülő izomzat – a szervezet kész bármikor reakciót adni az őt terhelő jelzésekkel szemben. Ilyen testi tünetek mellett, nem állíthatja senki, hogy képes a test valódi meditációs tevékenységre…
Még abban az esetben is, hogyha az ember számára nem feltűnők ezek a tünetek, a test terhelés alá kerül, és teljesen más folyamatokra koncentrál. Így az én hitem alapján legelőször a testi tünetek tudatos mérséklésére kell törekedni, amelyet legegyszerűbb úton a légzésünkkel tehetünk.
Ehhez nem szükséges a csukott szem, sőt én javasolni szoktam, hogy mindennapjaikban próbálják tartani a légzésszám ilyen formájú mérséklését azok, akik törekednének elméjük és testük nyugalmi állapotba terelésére.
Ennek én fokozatos technikáját terveztem meg, amely alapján a belégzés és a levegő visszaszorítása, illetve a kilégzés azonos intervallumban történik, úgyis mint:
Az alapvető légzésritmus a 2x2x2 mp, pusztán törekedjünk ezt megfigyelni, hogy ritmikusan ezt az időegységet, a légzés összes fázisában pontosan tartsuk – bár, most úgy tűnik, de nem lesz egyszerű.
Majd emeljük 4x4x4 másodpercre ezt az intervallumot, ügyelve arra, hogy már adott esetben ilyen időegységek mellett van mód társalogni, próbáljunk ügyelni rá beszéd közben, hogy ne haladjuk meg, és ne is csökkentsük a 4 másodperces időegységeket. Amikor biztonsággal tudjuk a légzést 4x4x4 formában stabilizálni, tegyünk próbát a hosszabb ütemekre.
Ekkor következik a 6x6x6 másodperc. Ez az arány ellenőrzötten működőképes, napközben, otthoni teendők közben is használható, sőt, még társalgás folyamán is van mód az alkalmazására. Ugyanis hatására a beszélgetés üteme pusztán lelassul, hiszen a levegővétel ismétlőlegessége ritkábbá válik, és benntartási fázisban, illetve kilégzési fázisban lehet hangot képezni, csak lassabban kell fogalmaznunk, figyelnünk kell a levegőnk optimális beosztására. Ez a gyakorlatban egy meglehetősen nyugodt beszédstílust alakít, és már az első 20 percet követően észlelhetően, a szervezet egészét nyugalmi fázisba tereli. Csökken a pulzusszám átlagosan 20-25 bpm értéket is akár, a megemelkedett systole-s vérnyomásérték akár 15-20 Hgmm-t is képes csökkenni, izmaink feszülése alább hagy – a stressz tünetei levonulnak a testről, a szimpatikus idegrendszer végül megnyugszik. Naponta többszöri alkalmazáskor észrevehetően, két-három nap elteltével az alvás jellege is pozitív irányba képes változni.
