A tudatalatti jövőbe tekintése
Számos megkeresést kaptam már az elmúlt évek során, amelyek főként az emberi tudat sajátosságait bizonyították. Minden ember számára ismert jelenség az álom, mint egy olyan sajátos tudatállapot, amely során az emberi elme eltörli a fizikai valóság törvényeit, és illuzórikus keretek között teremti meg a hétköznapjaink során felmerülő helyzetek replikáját.
Az álmok jelentőségét több száz évre visszamenően kutatják az egyéb fajta tudományos irányzatok, így terebélyesedik végeláthatatlanul az erre vonatkozó szakirodalmak tárháza. Sokan azonban megtévesztették az embereket, ugyanis az agyféltekék dominanciájára egy egész iparág épült már ki, ezért sokan azt hiszik, hogy egy létező jelenség, hogy az ember épp bal (elemző és racionális) avagy jobb (intuitív és kreatív) agyféltekés. Az agyféltekéknél megfigyelhető dominancia – hiába a jó marketing – nincs!
Stephen M. Kosslyn kognitív neurológus nem kevesebb, mint 30 esztendőn át volt a Harvard Egyetem pszichológia professzora. Ő erről a jelenségről úgy nyilatkozott, hogy az agyféltekék dominanciáját kutatásai során nem tapasztalta, még csak elkülönülést sem tapasztalt az agyféltekék működése közben. „Bizonyos esetekben megfigyelhető, hogy kis mértékben az agyféltekék eltérő módon látják el a feladatokat, míg a bal agyfélteke a látott kép részleteire összpontosít, addig a jobb agyfélteke a látott kép alakiságára fókuszál” – de ez a differencia nem olyan méretű, mint ahogyan az a köztudatban él. Tulajdonképpen az érzékelés fajtája eltérő, de az agyunk egy rendszer, ami nem megosztottan működik, sokkal inkább egybehangoltan.
A korai ’60-as években epilepsziás betegeken végeztek kísérleteket, amikor is a betegeknél a tüneteik enyhítésének céljából átvágták azt a fő idegköteget, amely mindkét agyféltekéhez csatlakozik. A betegek nyilatkoztak arról, hogy beleegyeznek az eset publikálásába. A nyilvános publikációt dr. Robert Sperry a média előtt azzal a gondolattal vezette be, hogy a vizsgálat értelmezése a laikus ember tudatában meglehetősen félrecsúszhat, és a két agyfélteke között létező különös (kísérletek folyamán megfigyelt) polaritás túlmitizálhatóvá válik. A média azonban nem különösebben tulajdonított jelentőséget a doktor gondolatainak, ki volt éhezve a kutatások eredményeire.
A New York Times Magazine 1973-ban jelentette meg azt a lapszámot, amelyben leközölte a „Bal vagy jobb agyféltekések vagyunk” című cikket, az alábbi mondatokkal kezdve azt: „Két különálló személyiség lakik a fejünkben. Az egyik verbális, logikus, domináns, a másik művészi.”
Alig telt el két esztendő, és a Time, a Harvard Business Review és a Psychology Today is felkarolta a témát, ami ma már világméretű hírré nőtte ki magát.
Az esethez kapcsolódik, hogy természetesen nem csupán az epilepsziás betegek kezelésére vonatkozóan vizsgálódtak akkoriban, hanem az álmok okát is próbálták beazonosítani. Pontosabban azt, hogy a tudatunkban az alvás során lezajló folyamatok mely része köthető szorosan a valósághoz, mely része tekintendő „vetítésnek”, amely kisfilmet nézve az emberi elme kikapcsolódhat.
A vizsgálatok természetesen nem kerültek nyilvánosságra. Azonban annyi napvilágot látott már, hogy az agyának nem csupán pár százalékát képes hasznosítani az ember, bizonyos intellektuális, introjekciós gyakorlatokkal, meditatív úton mód van a belső elme fejlesztésére. Voltaképpen kihasználhatónak tekinthető ily módon az agy teljes kapacitása, amely esetben képes az emberi tudat elszakadni a materiális tényezőktől (tér illetve síkok, és idő), ezáltal felfedezi a valóság ember által korlátozott formájának valódi oldalát. Ma már az ember az idő rabjává vált, és képtelen kiszakadni a fizikális struktúrák által alkotott dimenzióból. Holott ezek nélkül is létezik a világ, csupán más kivetülésében, nem materiális szabályok tükrében. A nem fizikális alapokra helyezhető világrend érzékelésére lehetőség van: tudat alatt, avagy bioenergetikai mivoltunkból fakadóan. Az energia szárnyán az emberi elme minden éjjel szárnyra kel, és kalandos élményeket szerez magának.
Megfigyelésem szerint az álmok kategorizálhatók annak megfelelően, hogy a személy élete mekkora ingermennyiséggel van megtöltve. Legtöbbet a menedzser életvitelt élők álmodnak, főként emberi kapcsolataik és saját maguk kerülnek álom formájában a tudatuk célkeresztjébe. Egy nem szellemi munkát végző személy leginkább saját magáról álmodik, főként olyan életesemények tükrében, melyek a legkevésbé sem keverhetők össze a valósággal. Ilyen módon, talán a vágyak megélésére ad lehetőséget a tudat, olyan belső késztetések kreatív projekciói tehát ezen álmok, amelyeket az ember képtelen a saját életvitelébe illeszteni.
A legérdekesebb jelenség, mégis inkább azon személyeknél tapasztalható, akik számos esetben szó szerint megálmodják a jövőt, és így az eléjük táruló események számukra nem újszerűen hatnak. Ők olyan mentális erővel bírnak, amelynek köszönhetően a fejükben képesek megidézni, leképezni az idő bármely pontjáról az események bármely fajtát. Így lehetséges, hogy akár egy előzetesen meghatározott, direkt esemény beazonosítására is mód nyílhat. Ezeknél a személyeknél jellemző, hogy az elméjükben beazonosított eseményt képesek megtekinteni, mint egy külső szemlélőként meg tudják élni a helyzetet – minden további következmény és atrocitás nélkül. A kártya- és tenyérjóslásnak, az üveggömbös jövőbe látásnak ilyen formában leáldozott. A jövőbe látás eszköze az ember fejébe van integrálva, mint egy hardver a számítógépben, amihez a szükséges szoftver a meditatív technikák zöme.
Továbbra is szívesen fogadom a hasonló megkereséseket.