Nem minden karmikus, ami annak tűnik
Az aurában éveken keresztül végeztem megfigyeléseket a különböző hiedelmekre, olyan berögzülésekre irányulóan, amelyek nem empirikus úton vésődtek az energiatestbe, hanem úgymond „hozott”, tehát felmenőinktől átvett szokások, jellemvonások. Az aura egy olyan energiatér, amiben koordinátarendszer segítségével precízen elkülöníthetők partíciók, afféle tároló energiaterek, amikben felhalmozódnak az energiarendszeren keresztül az emberi megnyilvánulást determináló jelek. Elkülöníthető a szülői minták tárháza, amely az aura hátsó területén, a testhez rendkívül közel helyezkedik el, méghozzá a női és férfi aspektusok felosztásában. Ezekben az energiaterekben olyan energiahalmazok találhatók, melyek a szülőktől örökletesek. Minek okán a szülők is saját feljebbvalóiktól hagyományszerűen átvesznek bizonyos szokásokat, berögzüléseket, így egyértelműen kijelenthetjük, hogy a mostani generáció auratestében az alapvető női és férfi mintázatok, lényegében visszanyúlnak egészen az ük-ük generációhoz. Ezzel visszavonhatatlanul azt jelentem ki, hogy a most tapasztalt megnyilvánulások és jellemek zöme akár 300-400 évre visszanyúló alapokkal is rendelkezhet.
Számos ezoterikus- és spirituális-, minden esetben a materializmustól eltérő irányzat a különböző technikák kifejtése során belegabalyodik olyan általánosságban megnyilvánuló problematikákba, melyekre módszertáruk nem nyújt megfelelő megoldásokat. Lehetnek ezek betegségek, fóbiák, pszichés zavarok, tárgyiasíthatatlan félelem (indokolatlan szorongásérzet), kényszerek és még sorolhatnám. Az emberi tudat által kreált problémák ezek, melyekkel a legtöbb ágazat nem-, vagy csupán hosszas kísérletezések árán bír el – a többség azonban a kudarcba fulladt próbálkozásokat követően a problémákat karmikus okokkal magyarázza. Ez egyszerűen annyit tesz, hogy a karmikusnak ítélt problémával okafogyott foglalkozni, az ugyanis szükségszerűen átélendő – egyféle vezeklés céljából.
Teret nyer a mai világban a holisztikus szemlélet, melynek megfelelően az emberi létezést a test, lélek illetve a szellem dinamikája szerint szükséges értelmezni. Amikor ez a fajta szemlélet nem nyújt megfelelő egyenletet a probléma kiküszöbölésére, akkor a terapeuták többsége egy alternatív magyarázatot kínál: a probléma előző életeinkből való, vállalt probléma, ami valamely előző életbeli cselekményünk következménye, avagy elkövetkező inkarnációnk tehermentesítését szolgálja. Sokan ezt elfogadva, beletörődnek az ismétlődő probléma jelenségébe – ami némiképp összefügg a hosszas próbálkozásokat követő lelki fáradalmakkal, fásultsággal. Magyarán, az ember számára nem magyarázat egy jelenség karmikussága, sokkal inkább mentség annak tekintetében, hogy az illetőnek a továbbiakban semmi dolga sincs a problémával, szimplán meg kell tanulnia vele együttélést tanúsítani.
Az aurában determinálható normák alapján viszont szembe kívánok menni ezekkel az állításokkal, ugyanis olyan problémák, melyeket számos terapeuta kezelhetetlen („karmikus”) jellege miatt „leírt”, az aurában felfedezhetővé vált, ennek rendje és módja szerint korrigálni lehetett az így feltárulkozó energetikai defektusokat.
Szülők, nagyszülők, „ük felmenők” berögzülései az általunk kinevelt és használt „lelki hiedelemhálón” keresztül megnyilvánulnak az auratestben – eszerint éljük a mindennapjainkat, ez határozza meg testünk folyamatait (a test tudatot). Ez végső soron oda vezet, hogy az általunk helyesnek ítélt jellem, magatartás, szervezeti funkció nem több mint felmenőink korábbi berögzüléseinek bennünk kifejlődött és mutálódott változata.
Az így a tudatban megnyilvánuló transzgenerációs gátak alapjaiban határozzák meg a gondolkodásmódot, a magatartást, minden olyan emberi tulajdonságot, amely nem nevelhető, csupán a szocializálás eszközeivel csiszolható, némely esetben faragható. A társadalom egy szobrász, akinek szándéka sablonelvűen kifaragni az emberi jellemet – egy törekvése a társadalomnak, hogy mindenki ugyan az a mintázatú egyéniség legyen. Ez mint ismeretes, lehetetlen próbálkozás.
A mentális és auratestet érintő zavarok nem feltétlenül az aktuális életünkben kialakult életszituációk és hatások következményei, meg van az esélye, hogy az egyéb szülői normák által transzportált normatívák olyan pozitúrában helyezkednek el, hogy azok együttállásuk révén idézik elő a probléma jelenségét.
Minek okán az aurában ismeretes a projekció és az introjekció jelensége is egyaránt, ezért szükséges arra is felhívnom a figyelmet, hogy a berögzülések nem kifejezetten csupán a belső énünket modulálják, hanem hatással bírnak környezetünkre. Az ember maga köré olyan világot épít, melyet látni szeretne, melyben komfort érzését tudja biztosítani. Azonban ha a tudatban hamis jelek zavarják a tisztánlátást, akkor nem titok, hogy téves eszmék mezsgyéjén az ember hibás környezetet teremt magának melyben azért képtelen érvényesülni, mert az eredő tudati programja, a valóban vállalt karmája nem azt a hamis jelekkel tarkított közeget kívánja, melyet a zavart jelekkel telítődött tudata önkéntelenül is generálhat. Ennek az aszinkronnak köszönhetően az ember számos problémával kerül szembe, és azok halmozottsága lévén valamilyen inhumán behatást vél felfedezni a helyzetek szaporodásában.
Meggyőződésem, hogy ez a jelenség közel sem meríti ki a karma fogalmát. A karma definíciója máig azonosítatlan – próbálkozások természetesen vannak, mint ahogyan ellentmondások is születtek. Ha létezik a karma, hogy nyer teret a szabad akarat? Ha be van határolva az ember élete egy felső erő által, miért nézik végig „odafentről” emberek millióinak sorstalan szenvedését?
A leginkább bicskanyitogató kijelentés, amikor betegségeket súlyosságuk okán a terapeuták karmikus jellegűnek kategorizálnak– ugyanis a magyarázat szerint az a betegség legtöbbször egy előző életbeli „gaztett” jelen életbe átemelt büntetése. A gondolattal nem volna problémám, de amikor a 3 éves gyermek szörnyű küzdelmét látom agydaganattal, nem tudom elképzelni, hogy odafönt ezt az életet szánták volna a gyermeknek.
A gondolat lényege, hogy szükséges újragondolnia az embernek az életről alkotott véleményét. Egészen pontosan arra kell orientálnia a figyelmét mindenkinek, hogy az életében feltárulkozó hibák, hiányosságok, zavarok gyökereit felfedezhesse. Számos regressziós módszer nyújt segítséget, amik csupán lehetséges alternatívákat mutatnak meg az illető számára – ettől még nem válik egyértelművé a probléma eredő, valódi gyökere. Azonban mihelyt az ember veszi a fáradtságot végigelemezni felmenőinek szokásait, sokkal egzaktabb magyarázatokat biztosíthat saját maga számára – ez által egy-egy probléma ténye is kiküszöbölhető.
Megfigyelendő a viselkedés, amelyből levonhatók a sajátos sérelmek. A sértett személy kételyeket generál magában, félelmek között él. A félelem által presszionált ember rengeteg hibát ejt, hibái az életében végzett cselekménysorozatokban tárulkoznak fel – legtöbbször kényszercselekmények formájában. A kényszerek szokássá válnak, melyeket minden nap lát a környezet, azokat átveszi a gyermek, és azt mint akaratával egybefüggőt, tovább közvetíti az új generációnak, amely már észrevétlenül foganatba helyezi azokat.
S mikor lamentálni kezd az ember ezen a láncolaton, azt is szem előtt szükséges tartani, hogy mindezek alá temetve helyezkedhet el a lélek tartalma, a sorsfeladat, az a feladat, amit a karma determinál életszerű eszközökkel.
