Részecskék és hullámok
A hullámok és részecskék kérdését exponenciálisan fejlődő tudományunk komoly figyelemmel kíséri, ugyanis semmi esetre sem elhanyagolható – főként az ominózus kétréses kísérlet óta -, titokzatos erőnek tekinti ezeket a tényezőket. Létezik egy alig ismert tudományág – amely kiváltképp a rezgések és a hullámok tanulmányozásával foglalkozik -, amely bizonyította, hogy a frekvenciáknak, a rezgéseknek, az elemi fontosságú részecskék töltésének meghatározó szerepe volt és van a materiális világ kialakulásában. Ezek mindegyike máig áthatja az életünk összes létező dimenzióját, az élet szerves részeit képzik, így folyamatosan jelen vannak a világunkban lezajló folyamatokban.
Analógikus világunkat az egymással oksági viszonyban álló részecskék alkotják. Méghozzá oly formában építik és modulálják a fizikalitást, hogy szabályosan ismétlődő tér-, illetve időbeli állapotváltozásokat (az intenzitásuk és elmozdulásuk révén) idéznek elő minden egyes általuk alkotott rendszerben. Az állapotváltozást hullámok formájában gerjesztik. A hullámok természetüknél fogva áthaladhatnak bármely fizikai közegen, s frekvenciáikkal hatást gyakorolhatnak a tárgyak és egyéb nyitott, illetve zárt rendszerek struktúrájára.
Annak megfelelően, hogy a folyamat miként megy végbe, illetve hogy milyen vezetőközeget és változásokat igényel a mechanizmus, a hullámok többféleképpen osztályozhatók. A példa kedvéért: a hullám zavar-kölcsönhatás jelensége által az elektromágneses „osztály”, illetve a hullám térbeli terjedése okán a háromdimenziós „osztály” kiemelendő. Megállapíthatjuk, hogy minden hullámra vonatkozóan – így e tudományosan elfogadott két „osztályra” is – jellemző egy újrapozícionáló hatású alapjelenség, amely két különálló, egymással találkozó hullám következtében alakul ki (összeadódás és kioltás képződik). A kölcsönhatási jelenség ugyanis újrapozícionál és átformál minden energetikai kiterjedést, így a személyes energetikai rendszerünket, az aurát is elváltoztatja. Az „Újrapozícionálás egységnyi idő alatt hányszor megy végbe?”, avagy a „Melyek az uralkodó frekvenciák?” – kérdések megválaszolása száraz szakmai írássá, a laikus ember számára pedig meglehetősen unalmassá és érthetetlenné tennék a cikket. Ennél azonban sokkal inkább lényeges, hogy a rezgések és a hullámok milyen kiaknázatlan lehetőségeket tartogatnak az emberiség számára, és milyen összefüggésbe hozhatók velünk.
Az elektromágneses hullámokat generáló részecske töltése, a mozgásának intenzitásából, illetve egyéb részecskékkel létrejövő kölcsönhatásából fakad, amely egy meghatározható frekvenciaértéken rezonál. Abból az értékből kikalkulálható az állapotváltozás, illetve észlelhető a felgyülemlett töltések rendszeréből kikerülő hullám is. Voltaképp ez a magyarázata a bioenergia fogalmának, ami az egyetlen megújuló erőforrása az aurának. Az aurában is jelen vannak állapotváltozások, amelyek két csoportra oszthatók. Egyik esetben egy az aurában lévő, az aura működését, funkcióit szabályzó bioenergetikai alrendszerből periódikusan kicsatolódó hullámok hatására létrejövő állapotváltozásról beszélhetünk. Ez a jelenség az aura rendeltetésszerű működését, az abban található bioenergiák felhasználását, kölcsönhatását, illetve kisebb zavarát képzi.
Második esetben az aurától eltérő energetikai rendszerből (külső sugárforrástól) származó hullám avagy hullámegyüttes – a hullámokra jellemző alapjelenség szerint – változást idéz elő az energetikai kiterjedésünkben. Az embert körbeveszik olyan eszközök, amelyek elektromos árammal működnek. Az elektromos energiának sok esetben érzékelhetetlen (a megfelelő szigetelésnek köszönhetően) a kisugárzása, azonban ez még közel sem azonos azzal, hogy ne lenne élettani hatása azoknak a hullámoknak, amelyek bármilyen tárgyon, eszközön, így a szigetelésen is könnyedén áthaladnak.
A hullám milyensége avagy hatása, illetve kockázata többnyire attól függ, hogy az az energetikai rendszer, amelyből a hullám kiválik, az emberi energiamezőhöz viszonyítva milyen erősségű töltéssel rendelkezik és milyen frekvencián nyilvánul meg. Abban az esetben, mikor az energetikai rendszer (a hullám forrása) az emberi energiamezőhöz képest magasabb frekvencián található és erősebb töltéssel bír, akkor szinte biztosra vehető a hullám dominanciája, és vélhetően érzékelhető állapotváltozásokat idéz elő az aurában. A másik esetben, mikor az emberi aura minden értelemben erősebb jellemvonásokat mutat a hullám forrásával ellentétben, akkor az emberi aurára mérten semmiféle negatív hatása nem ismert a külső környezeti sugárzásnak – feltéve azt, hogy a hullám forrása nem képes a környezetben vagy éppenséggel az aurában található más egyéb hullámok drasztikus felerősítésére, illetve hirtelen kioltására. Az viszont biztosra vehető, hogy bármiféle állapotváltozás megnyilvánul avagy beépül az aurába, az záros határidőn belül testi szinten fog visszatükröződni.
Az aurában megtalálható avagy az abban időről időre kialakuló állapotváltozások az emberi testet felépítő sejtek közvetítésében hatnak az egészségi állapotra. A sejt és funkciója ismételten egy bonyolult témakör, amiből csupán a sejtben található biomágnest és annak fontosságát hangsúlyoznám ki.
A sejtek között ugyanis egy roppant erős mágneses kötés van jelen, ami leegyszerűsítve összetartja az emberi testet, és egyúttal megannyi információ áramlásában avagy közvetítésében játszik szerepet. Ha a sejtek valamilyen okból nem kötődnének egymáshoz, például valamiféle környezeti hatás következményeként hirtelen elhatárolódnának egymástól, annak elképzelhetetlen következményei lehetnének. A test először sejtekre, majd később atomjaira bomolhatna. A lábujjunkat megérintjük, és ez az inger azon nyomban jelentkezik az agyban – szinte észrevehetetlen az adatátvitel, illetve annak sebessége sem szembetűnő. A legfejlettebb, csúcskategóriás technológia sem képes ilyen gyorsaságú hiánytalan információközvetítésre. Ezek mellett, amint megsértjük a bőr felületét, a szövet gyógyulása természetes úton elkezdődik és végbe is megy. Összegezve, a sejt egy olyan „szupercella”, amely az információt (energiát) elnyeli majd továbbadja, más sejtekkel szakíthatatlan kapcsolatot alakít, és a saját rendszerét ráadásul gyógyítani is képes.
Megeshet, hogy valamiféle program fut benne, akár egy közönséges számítógépen, avagy teret adhatunk annak a tézisnek is, hogy minden egyes sejt önálló tudattal rendelkezik? A sejt az általa szüntelen végzett sokrétű és bonyolult feladatkört valóban a tudatának köszönhetően képes ellátni?
A témában kutató személyek egybehangzóan az utóbbira adják a voksukat, kiegészítve a gondolatot azzal, hogy az összes sejt fölött bizonyítottan uralkodni képes az emberi agy. Igazolhatja őket korunk egyik gyilkos „betegsége”, a daganat – talán a betegeknek önmagukban kell a deformálódott sejt gondolkodását megváltoztatni ahhoz, hogy leküzdhessék ezt a sokakat érintő kórt.