A bennünk rejlő kozmikus nyelv
Szemjon Kirlian elsőként rögzítette az emberi energiamezőt. A szovjet elektromérnök 1939-ben felfedezett egy korszakalkotó fotózási eljárást, aminek az az elve, hogy a fotózni kívánt testrészt magasfeszültség által gerjesztett ún. koronakisüléssel kell megvilágítani. A végeredmény pedig az lett, hogy a testrész kisugárzása a fotólemezen láthatóvá vált. Máig vitatott, hogy valóban az aurát fotózta-e, avagy épp valami más testi kisugárzást.
Ennek ellenére, a Kirlian-effektusként elhíresült művelet rendkívül elgondolkodtató tény, ami nemcsak kérdések végeláthatatlan sorát vetheti fel az emberben, de még a szkeptikusok is törhetik miatta a fejüket. Elmondhatjuk, hogy az embert körbevevő kisugárzást biztosan sikerült maradandóvá tenni ezáltal. Mindannyiunkban ott él a kozmoszból egy darab, az egyetemesség áthatja testünket. Átitat bennünket egy magasztos energia, ami kiegészül személyes vonásainkkal, azokkal oksági kapcsolatba kerül, ami által meghatározza személyazonosságunkat, és azon keresztül befolyásolja a létezésünk összes dimenzióját.
Az energia tudata
A ránk jellemző aura egyedivé tesz minket. Meghatározza a személyiségünket, megmutatja kedvünket, tükrözi az egészségi állapotunkat. Gyakorlatilag minden látható benne, ami velünk kapcsolatos, csupán értenünk kell a nyelvét. Jóllehet, kevesen képesek olvasni és megérteni azt, de ha beszélünk az aura kétirányú hatásmechanizmusáról, abban már a hétköznapi ember is magyarázatot találhat az aura fontosságát illetően. Az auránk biztosítja a környezetünkkel kialakuló viszonyunkat, kapcsolatunkat. A legkülönbözőbb környezeti ingereket feldolgozza, azokat így leszünk képesek realizálni önmagunkban.
A pillanat megélése és felfogása között tehát az adott pillanatban ránk ható ingerek elemzése zajlik le az aurában. Ez az aura reakcióidejének tekintendő, ami abból ered, hogy auránknak nap mint nap új helyzetekkel kell megbirkóznia. Folyamatosan nyitottnak kell lennie az új környezeti hatásokra, ami az aurától maximális erőnlétet igényel. Ezt a fogadóképes állapotát kizárólag úgy képes fenntartani, ha energiatestünkben folytonosan váltakozó intenzitású folyamatokat idéz elő.
Ez rövid távon energiaelmozdulásokhoz, hosszú távon pedig az aura „gyűrűsödéséhez”, rétegződéséhez vezet. Ennek megfelelően alakulnak ki az aurában a burkok, amelyek külön-külön lecsípnek bizonyos információkat a ránk ható környezeti ingerekből. Ezáltal válik a feldolgozási ütem – tehát az aura reakcióideje – számunkra érzékelhetővé. Például egy hétköznapi helyzetben az emberre ható stresszhullámok nemcsak az adott helyzetben fejtik ki a hatásukat, hanem amikor a stresszhelyzettől végérvényesen megszabadulunk, és ezt követően nyugalmi állapotba kerülünk, akkor érvényesül rajtunk a stressz hatása, és jelentkezik rajtunk az arra jellemző fiziológiai tünet.
A technológia öl
Az aura reakcióképességét lassíthatják olyan hatások, amelyekkel hétköznapi tevékenységeink során találkozunk. Az ember a technológia rabjává vált. Számára nélkülözhetetlen ugyanis az elektromos áramellátás, a navigációs szoftverek és az okostelefonok használata. Valóban könnyebbé teszik az életünket, de a ránk mért kockázataikkal egyszerűen nem vagyunk tisztában. Ha tudnánk, milyen hullámok érik a fejünket telefonálás közben, biztosan az ablakon hajítanánk ki a drága technikát. Az nem véletlen egybeesés, mikor telefonálás közben a fülünknél egy-két perc alatt felmelegedik a telefonkészülék. A testünk és a készülék által kibocsájtott rezgések taszítják egymást. A magasfeszültségű trafókról, hálózatokról is csupán egyetlen gondolatot említenék: kutatás igazolta, hogy a trafóházak és a különböző elektromos vezetők közelében élők körében sokkal magasabb az előfordulási aránya a daganatos megbetegedéseknek.
Alapvető létezésünket árnyékolják be ezek a hatások, amelyekkel mindennapos kapcsolatban állunk. A technológia haszna – csak idő kérdése – hogy mikor és milyen tüneteket vált majd ki testünkön. Ez leginkább attól függ, hogy kisugárzásunk – a minket körülvevő aura – mennyire képes megvédeni bennünket a kártékony hullámoktól. Ha nem képes a szervezetünk és környezetünk között szabályozni a kapcsolatot, mert folyamatai eltérnek az egészségestől, akkor elsőként deformitás jelentkezik rajta. Később az auratikus torzulás tükröződni fog testi szinten is, ami betegségként nyilvánul meg. Megváltozik a belső elválasztású mirigyek működése, aminek következményeként pl. veszítünk a vitalitásunkból. Ezt előidézheti akár a munkahelyi stressz, a gondterhelt életvitel (válás vagy szakítás) és sok más egyéb tényező, amit érzékelhetünk is, hogy nem szolgálja a javunkat! Az aura alapvetően törekszik áthidalni a problémát, és a már kialakult defektusokat megoldani. Erre minden aurának megvan a saját módszere, amit képes előhívni, hogy gyógyíthassa önmagát. Ez önmagában arra elegendő, hogy az aura átvészelje a krízist, de a teljes felépülésre nem!
Sokat kutattam, hogy mi lehet a megoldás a fentebb említett problémákra. A tapasztalataim azt mutatják, hogy ez a folyamat gyakorlatilag kontrollálhatatlan az ember számára. Az aurát megbomlasztják hatások, amelyek ellen semmit sem tehetünk, hiszen ugyanúgy felkapcsoljuk majd a villanyt, ha sötétedik, és a telefont is használni fogjuk, hogy a távoli városban élő családtaggal beszélhessünk. Kutatásom eredményeként született meg az egyedülálló egyiptomi utazás lehetősége, mely gyökeres változásokat idéz elő az aurában.
Egyiptom
Tavaly volt szerencsém Egyiptomba látogatni. Ügyfeleimmel, betegeimmel közösen tettünk egy tanulmányi utazást. Első pillantásra feltűnt, hogy a tárgyak (templomok és piramisok) önálló kisugárzással rendelkeznek. A legtöbb egyiptomi nevezetesség és a hieroglifákkal díszített falak speciális erőt sugároztak magukból. Ennél fogva ért meg többünkben a gondolat, hogy Egyiptomot szinte szükségszerű önálló entitásként kezelni. Sok turista csak holmi egymásra pakolt kőtömbökről beszél a gízai Nagy piramissal kapcsolatban. Mi viszont több mint egy órát meditáltunk ezek alatt a kövek alatt. Az ember időérzéke elveszik, átadja magát az ott uralkodó szellemnek, az egyiptomi energiáknak. Azonban nem elég egy szokványos lazítógyakorlatot végezni az energiákban. Többen beszámoltak róla, hogy az első helyszíneken, mikor még mindenki maga végezte az egyiptomi energiákból való merítkezést, émelygést, rendkívül erős fejfájást, hidegrázást és hirtelen gyengeséget tapasztaltak. Ezt persze sikerült kiküszöbölni a felügyeletem alatt, az út további szakaszában, így az energiák már az aura erősítését szolgálták minden pillanatban. Végighaladtunk a Nílus mentén, Egyiptom legdélibb részéről hajóztunk egészen Alsó-Egyiptomig. Az út alatt számos cikázó fény haladt át az égbolton, ami egyetlen általam ismert repülő tárgyhoz sem volt hasonlónak mondható. Igy méltán nevezhető a legnagyobb „ufóreptérnek” Egyiptom.
A templomok falain kivétel nélkül szimbólumok szerepeltek. Egy-egy jellel, ha közvetlenül érintkezik az ember, akkor a templom falából áradó energiák az aurába vezetődnek, és belülről célzottan megtöltik az energiatestünket. Nem elég azonban a megfelelő szimbólumot megérinteni, az sem mindegy, hogy mennyi ideig történik a töltekezés. Én magam láttam, hogy amennyiben az ember azelőtt veszi el a kezét a szimbólumról, hogy a templom befejezné az energia közvetítését, az hasonló deformitást idéz elő az aurában, mint korábban a felügyelet nélküli töltekezés, vagy itthon a különböző környezeti sugárzások. Segítségemmel a templomokból áradó és az azok körül látható energiák kommunikálni kezdtek az emberi aurával, semmiféle sérülést nem okoztak abban.
A célirányos és hatékony egyiptomi látogatásunk hatására az aura „jégfehérré” változott, amely egy harmonizált, egészséges, a rendkívüli ezoterikus érzékenységet előidéző, legletisztultabb aspektus, ami az aura esetén elképzelhető. Ez az, ami Egyiptomban keresendő! Tisztában vagyok azzal, hogy a mostani egyiptomi politikai helyzetet látva az ember hezitál a „Piramistúrával” kapcsolatosan. Éppen ezért fontosnak vélem az elérhető közelségben lévő magyarországi energiapontok későbbi megemlítését.
